Valamennyi bejegyzés

KILL la KILL – az értékelés (review)

Na eljött az ideje, hogy új kedvencemről értékelést írhassak. 2013-tól kezdve több, mint 24 héten keresztül kísért a sorozat bennünket. Remek utazás volt, végül fel is került nálam a valaha készült legjobb animék képzeletbeli polcára, a TTGL mellé. Szedjük is szét akkor alkotóelemeire a showt.

01

 

Látványvilág (8/10)

 

Megrajzolása nagyban hasonlít az elődjéhez, a Tengen Toppa Gurren Lagannhoz. Aki látta azt, annak nem is kell nagyon magyaráznom, aki meg nem, annak elmondom. A karakterek megrajzolása és méretei mindig függ az adott párbeszéd hangulatától, illetve a szituációtól. Elsőnek szokatlan lehet, de enélkül szinte elképzelhetetlen a sorozat. Színekben gazdag, a hátterek szépek és festettek, karakterek kinézete pedig teljesen egyedi, nehéz összetéveszteni két szereplőt, ami gyakori probléma elég sok stúdiónál. Külön tetszettek a fontos szövegrészletek baromi nagy, piros japán betűkkel kiemelése.

Sajnos az animáció már nem túl erős. Látszott rajta, hogy spóroltak ott, ahol lehet, elég sok helyen megüti a C kategóriás animék szintjét. Néhol nagyon viccesen voltak megrajzolva a karakterek, remélem ezek a bakik javítva lesznek a Blu-Ray kiadásban. Sajnos, mivel ez a TRIGGER első animéje, kevés pénzzel és staffal kellett végig vinni, és ez meg is látszik. Nem mondanám se rossznak, se jónak, elmegy kategória. Első részben bedobták, amilyük van, többi meg konstans színvonal.

1

 

Zene (9/10)

 

Első osztályú. Az OST-t Sawano Hiroyuki szerezte, aki már számos animénél nagyszerű soundtrackeket tett le az asztalra, és ezúttal sem kellett csalódni benne. A látványvilághoz, a Gainaxsághoz tökéletesen passzoló, rendkívül epic zenét sikerült szerezni, enélkül szinte már el sem lehetne képzelni a sorozatot. Minden fontosabb karakternek saját ütős theme songja volt, néhány szereplőnél kifejezetten vártam, hogy megjelenjen, csak hogy hallhassam a hozzá tartozó zenét. Mindenképpen be fogom szerezni eredetiben is, remek lett.

Egy pontot le kell viszont vonnom a lagymatag opening és endingekért, ami lehetett volna sokkal de sokkal jobb, viszont rossznak még mindig nem mondanám, inkább unalmasnak. Persze idővel azok is belemásztak a fülembe, és dúdoltam őket.

02

 

Történet (8,5/10)

 

Remek fordulatokkal tűzdelt seinen alkotás. OF-en és más fórumokon is egyfolytában ment a tippelgetés, hogy mi lesz a következő részben, de ezt mindig nagyon kevesen, vagy senki sem tudta eltalálni. Ez egy ilyen “harcolós” animénél kifejezetten kiemelkedő, és szoktalan. Az átlag fighting animéknél szinte 5-10 részre előre meg lehet mondani, mi fog történni, itt egy részre előre is nehéz. A cselekmény VÉGIG dinamikus volt, egy percig sem volt az, hogy vártam volna egy epizód végét, még a rövidke fillerek is egész szórakoztatóak voltak, egy részt nem zártam úgy, hogy ez szar volt. Ez ami NAGYON ritka manapság az animékben (emlékezzünk csak a 200 részen keresztül lovaglunk az erdőben Shingeki No Kyojinra, amit még a nagyon jó kategóriába tennék ennek ellenére, vagy 10 percig nézzük egymást Naruto Shipppuudenre és társaira). Végig pörgött az anime, nem volt üresjárat. Nem gondoltam volna, hogy valaha látok még ilyet.

Maga az anime két részre volt osztva. Az első rész a “enemy of the week” stílusban zajlott, amit már jó ideje hiányoltam ebben a minőségben. A harcok humorosak, ötletesek és epicek is voltak. Köszönhetően az anime egyedi és eredeti koncepciójának, nem volt “újabb rókabőr” érzésem. A sorozat második részében, miután az Életfonalakról kiderült az igazság, egy teljesen komolyabb légkört kapott az anime, és az is elnyerte a tetszésemet. Két olyan hibátlan légkörű történetszakaszra volt osztva, amivel engem megvettek kilóra. Befejezésben egy kicsit több harcot vártam volna, de így is méltó zárása volt az animének.

Másfél pontot le kell vonnom a két fillerért, meg azért, mert néhány fontosabb mellékszereplőnek nulla, vagy közel nulla háttértörténete van, illetve néhány főszereplőre is jobban kíváncsi lettem volna. Dehát 24 rész az 24 rész, nem lehet sokáig húzni.

05

 

Szinkronmunka (10/10)

 

Szavakat nehéz rá találni, egy az egyben, sőt elég sok helyen meghaladta a TTGL-t. Lányokat ilyen erőteljes szinkronmunkával, ilyen badass hanggal és hangsúllyal még nem láttam animébe, autentikus és baromi jó volt, nem egy jelenetbe, monológba, szónoklatba egyszerűen beleborzongtam, annyira jó volt. Mindegyik seiyuu egytől egyig teljes beleéléssel volt ott minden jelenetben, látszik, hogy nagyon sokat foglalkozott a rendező mindenkinek a felvételeivel. Az ilyen erőteljes, lélekből jövő szinkron jellegzetése a Gainax animéknek, és elképzelhetetlenek enélkül.

Negatívumként itt semmit nem tudok felhozni.

06

 

Karakterek (8.5/10)

 

Nincs hasonló személyiség, csak eredeti, ötletes karakterek.

Ryuuko: A történet egyik főszereplője, aki többnyire a “jó” oldalt képviselte. Ámbár kötötték a jó karakterekre szóló iratlan szabályok, ezt nem éreztették a készítők velünk. Egyszer sem volt “miiiiiiiiiiinaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa~~~~” meg túljátszott love and peace jelenete sem, meg tudta tartani a “tökösségét” az egész sorozaton át. Személyiségfejlődés, meg a seggem, ő úgy volt jó, ahogyan kezdte. Köszönöm Trigger, hogy nem csináltatok Narutót belőle. A kemény külső alatt azért nem egy részben felfedezhettük a visszahúzódó lányt, főleg amikor Mako családjával lógott.

Senketsu: Ryuuko élő és beszélő ruhája, aki azok közé tartozott, akik a legjobban meg tudtak nevettetni engem. Ámbár sok szövege nem volt neki, az mind informatív, humoros, vagy aranyos volt. Megkomáltam ezt a ruhát a sorozat végére, és együtt tudtam vele érezni néhány “szomorú” pillanatában. :D

Satsuki: A sorozat 70%-ig a kedvenc karakterem volt. Egy misztikus, céltudatos és nemes személyiség, iszonyatos karizmával, kemény fellépéssel és akarattal. Ámbár a sorozat elején lehetett már látni, hogy Ryuukónak segédkezik (számtalan alkalma lehetett volna megölni őt, de nem tette), végig egy olyan karakter volt, akinél nem tudtam volna megmondani, hogy épp mire készül. Valaha egyik legjobban elkészített negatív szereplő a sorozat egy bizonyos pontjáig. Epic és átható szónoklatok, alaposan megírt stílus. Sajnos a végefelé, miután egy két dolog kiderült róla, fel kellett vennie a jókhoz tartozó, kötelezően követendő erkölcsi kódexet és viselkedést, innentől kezdve sokat veszített a karakteréből, de meg kellett őt feleltetni a közízlésnek a jó végződéshez. Sajnos a degradáció után már nem tartottam őt kedvencnek, illetve visszaminősült hatodik alabárdossá is.

Elit Négyes (Gamagoori, Nonon, Sanageyama, Inumuta): Belőlük pont annyit adtak, amennyi kellett. Mindegyiknek meg volt a saját kis rövidke háttértörténetük, stílusban sem hasonlítottak egymásra, és harcmodorban sem. Személyes kedvencem az Nonon volt, nem csak a moe-sága miatt, hanem a beszólásaiért is. Rajta tudtam a legtöbbet nevetni. Loli princess of 2013-2014. Gamagoori szigorsága már önmagában epic és lehengerlő volt, ahogyan Sanageyama elhivatottsága, és monológjai is. Talán ennek a négyesnek Inumuta volt a gyengéje, de neki is volt pár jó pillanata, csak talán a legkevesebb a többi háromhoz képest.

Mako és családja: Mako aranyos volt, humoros volt, de Trigger vele tudta a legjobban kihúzni a gyufát nálam. Számos epic, feszült helyzetet szakított meg a hülyéskedésével, ahová egyáltalán nem illett, és törte össze a jól felépített hangulatot egy szempillantás alatt a nem megfelelő időzítésű “hallelujákkal”. A szerepléseivel nem volt gond, csak az, hogy mindig rosszkor volt rossz helyen. Ha békeidőkben szerepeltetik, az ég világon semmi gondom nem lett volna a karakterével, és szerettem is volna a jeleneteit. Szerencsére a sorozat végén jól félretették őt, így nem teljesedett be a félelmem, hogy a végét tönkreteszi az animének. Azért nem egyszer kiáltottam fel a TV előtt, hogy “a kurva anyádat”, amikor egy jó Satsuki vs Ryuukót félbeszakított. Családjáról sokat nem tudok mondani, aranyosak, bolondosak voltak, nem sokat szerepeltek, ami nem is baj.

Nudist Beach (Tsumugu és Mikisugi): Mókás karakterek, tele, soha meg nem unható poénokkal. Igazából Mikisugi önmagában a vetkőzésével el tudta adni magát, Tsumugu meg afféle olaj volt a tűzre, a felé irányíottt beszólásaival. Mindkettőjüknek meg volt a komoly oldaluk is, így egy teljes karaktert alkotva. DTR-ban egyikőjüket se tudtam komolyan venni, besírtam minden Dotonbori Robo jelenetnél. Amikor Tsumugu még ellenségként volt felvonultatva, nem voltam tőle elájulva, nem bánom, hogy később félretették az öreget, de párosítva Mikisugival nélkülözhetetlen karakterei a KLK feelingnek. Nudist beach theme zenéje a part 2-ben nagyon tetszett.

A gonoszok (Ragyou, Nui, Hououmaru): Hououmaru a sorozat legelhanyagoltabb karaktere, másra nem volt jó, mint amire kitalálták: szolgálni. Jót, rosszat nem tudok mondani róla, mert olyan, mintha nem is szerepelt volna. Amit megjegyeztem, hogy mindig felvette a szemüvegét, amikor Ragyou tündöklő fényessége beborította az adott helységet. :D Nui, az elmebeteg kawaii leányzó, aki az egyik legszokatlanabb negatív szereplő, akivel eddig találkoztam. Meglepő könnyedséggel tudta felbaszni Ryuuko agyát, illetve aranyos külseje ellenére nagy erőt képviselt, ami okozott a sorozatban nem egy WTF pillanatot, főleg a közepe felé. Ragyou egy tipikus gonosz banya főgonosz, ő theme zenéjét mondanám az egyik legjobbnak, már csak azért is vártam a megjelenését, hogy halhassam. :D Szónoklatai jók voltak, majdnem annyira, mint Satsukié. Összességében a gonoszokról nem sokat tudtunk, mondjuk eleget, de azért kíváncsi lettem volna többre a múltjukból.

Összességében a legtöbb karakter nem sokat változott a sorozat elejéhez képest, szerencsére. Satsuki változását azt nagyon sajnálom.

05

 

Élmény és végértékelés (10/10)

 

A látvány, zene, seiyuuk munkája, és a dinamikus cselekmény megvett kilóra. Epicség over 9000,  végig magas szinten volt, hűen a nagytestvéréhez (utolsó résztől kicsit azért többet vártam volna azért). Mondhatnám, hogy anime is saved, de egy fecske nem csinál nyarat. 2007 óta nem került a kezeim közé egy olyan anime, ami annyire epikus volt, hogy megizzasztott és még a hideg is kirázott szó szerint. Mondjuk fontos, hogy az ilyet az ember jó hangosan egy erős hangrendszer közelében nézze, úgy üt a legjobban. A helyenként felbukkanó yuri jelenetek engem is megleptek, de ez hozzátartozott a sorozathoz, elég kicsi idő kellett ahhoz, hogy hozzászokjak, csakúgy, mint a kevés ruhás jelenetekhez. Az anime nem véletlenül seinen. Ha ezt nem hétről hétre néztem volna, hanem most kezdeném el, valószínűleg 1-2 nap alatt ledaráltam volna. Shounenek, Seinenek, LEHET PÉLDÁT VENNI. Közel 0 filler, 100% cselekmény, 100% pierce through the sky érzés, ami már annyira hiányzott. Méltó utódja a TTGL-nek, ezentúl garantáltan figyelni fogom ezt a stúdiót. Ez anime.

 

Fogadtatás és végszó

 

KILL la KILL-t keleten végig pozitív fogadtatás érte, de sajnos nem volt olyan átütő sikere nyugaton az elején. Ennek az oka szembetűnően triviális. Jöjjön a rage!

A fangörlök élből kizárva, lévén, hogy Mikisugin és Sanageyamán kívül mást nem igazán tudnának fanolni, de a megismerésükhöz valószínűleg el sem jutottak. Egy átlag lányban meg nincs meg az epic gén sem, így képtelenek kellőképpen átélni az epic jeleneteket, gyakorlatilag a sorozat szórakoztató részét fel sem képesek fogni. Kerüljétek el a seineneket, pls!

A személyiségfejlődő-fagek is ott húzták le, ahol lehet. Mint, ahogyan azt egy korábbi bejegyzésben említettem, ez az a réteg, akik már nem élvezetből, hanem a leszólás öröméért néznek animéket. Úgy keresnek önigazolást, hogy mások által elismert és szeretett animéket szólnak le, gyakorlatilag bármire ráhúzható szövegekkel, várva a rajongótábor felháborodott reakcióját. Még mindig szakadok rajtuk, amikor próbálják megérteni a KLK ridiculus wtf dolgait. Ne animézzetek tovább, felesleges.

Az apácák és a papok is kitettek magukért, ők a fő lehúzói a sorozatnak. Azon (vegetáriánus) fiúk és főleg lányok közössége, akik szó szerint rettegnek a női meztelenségtől, és ennek gyakran hangot is adnak. Bárcsak rájönnének, hogy mennyi stressztől meg tudják megkímélni magukat, ha nem kezdenek bele olyan animébe, amiben ilyen elemek vannak. Seinen anime bakker, ha átlagos felfogású nő vagy, vagy vegetáriánus fiú, esetleg kemény katolikus nevelésben részesültél, ne kezdj bele lul. Könnyen felismerem őket, hiszen minden második mondatukban ott van a fanservice szó. Anime lételeme a meztelenkedés, gyökeres része, de ők mazochista módon azért kínozzák magukat ezzel. Engem soha nem fogtok látni Free!-t és hasonlókat nézni, csak hogy a szabadidőmben ostorozzam magam.

A sima haterek, akik nem tudják feldolgozni, ha nagyobb tömegek szeretnek egy animét.

 

A fent említett rétegek aktív és dolgos leértékelései ellenére is az anime jelen pillanatban 8.51-re húzta fel magát, és folyamatosan emelkedik, ezzel elfoglalva a méltó helyét a TOP százban, igen, pipa vagyok, mert ha nem lenne ennyi mazochista és ignorant, a sorozat a TTGL-el együtt méltó helyen lenne a ranglétrán. Sajnos pont ezek miatt soha nem fogja elérni sem a TTGL, sem a KLK a 9 feletti összértékelést. Referenciaként a Gurren Lagann első helyen állt MAL-on, amíg ezek a csoportok nem léteztek. Ettől függetlenül időtálló remekművet kaptunk, magas újranézhetőségi faktorral, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a lányok elfogadják a testüket, illetve ne szégyelljék azt. Megmutatta az anime, hogy a lányok is képesek epic tettek végrehajtására, és 100%-ban alkalmasak egy ilyen mű főszereplőiként létezni, mint pozitív és negatív pozícióban. TRIGGER, köszönöm a munkát.

horriblesubs-kill-la-kill-01-1080p-mkv_snapshot_03-35_2013-10-03_21-17-02

KILL la KILL

Matoi.Ryuuko.full.1606507

Ez az anime lett az új kiskedvencem! A Trigger stúdió első animéje, a Tengen Toppa Gurren Lagann rendezőjétől és képi világával, már az első trailer alapján belopta magát a szívembe!

Matoi Ryuuko, a 17 éves magas badassfaktorral rendelkező cserediáklány érkezik a cselekménynek helyt adó városba, a Honnouji Akadémiához. Célja, hogy megtalálja az apja gyilkosát. Fegyvere egy hatalmas Ollópenge, ami a fele annak a gyilkos eszköznek, ami végzett az apjával. Read the rest of this entry