Monthly Archives: február 2016

Pel féle laser tag találkozó + after

Megvolt az idei év első találkozója (ha a szilvesztert nem vesszük bele), és büszke vagyok, hiszen végre nem nekem kellett szervezni, mert eme becses feladatot Pel elvállalta és lehozta, ezúton is köszönöm neki, és jó volt. :) Mindenki részt vett, aki mondta, hogy jön, Yukii végül még kezdés előtt visszamondta magánéleti okokra hivatkozva.

Találkozó előtt Sayával és Michivel átvettük a szállásunkat a Star City Hotelben. 13k-t fizettünk kb. és szerintem 3 embernél nem olyan rossz ár. A belmagasság kivételesen magas volt, a higénia príma, a szoba felszereltsége 3 emberre volt berendezve, sajnos az ágyat már nem úgy adták, ahogy kértem, hogy 3 legyen összetolva, így csak kettő volt egyben, de mivel nem vagyunk túl szélesek, ezért ezzel sem volt probléma. A recepciós jófej volt, bár mixelte a magyart és az angolt keményen. :D Olyan liftje volt a szállásnak, aminek az egyik oldala üveg volt, és ki lehetett látni. Ez amúgy jó fícsör, sajnos a kilátás viszont elég lelombozó betonos belső udvar volt, bár engem annyira az nem érdekel.

Egy 45 – 60 perces ott tartózkodás után mentünk a helyszínre, ami egy jó 30 – 35 perces BKV túra volt. Mivel tudtam, hogy nem ~4 utazás lesz a hétvégén, így 24 órás jegyet vettem, persze ez alaposan ki is lett használva. Odaértünk időben a környékre, csak nem olvastuk el szerintem az odajutásnál egyértelműen, hogy egy bevásárlóközponton belül van ez a dolog, nem különálló épületként, szóval bolyongtunk, amíg Orv fel nem hívott, és ki nem segített minket. Kezdés előtt még pont odaértünk.

A felszerelés egy az egyben ugyanaz volt, mint az előzőnél, még azt sem tartom kizártnak, hogy tőlük vásárolták, mivel ők azóta csődbe mentek / lehúzták a rolót. A pályát valamennyivel tágasabbnak, nyitottabbnak éreztem, mint a másiknál, egy fokkal minőségibbnek tűnt a helyszín is. Gyorsan a fegyverekhez lettek kötve a nicknevek, amiket az eligazítást végző csávó viccesen olvasott fel, szerencsétlen jól ki is lett nevetve emiatt. Így lett Cloudyból például Klúdi. Remélem nem zuhant meg nagyon a csávó. :D Két csapatra lettünk osztva, most meg nem mondom, hogy ki-kivel volt, mivel felosztásnál nem voltam jelen, így ez annyira nem rögzült. Ha valaki szeretné, majd kiegészíthetné ezt a kommentekben. Én többnyire a lányok csapatában voltam, de hát én is az vagyok belül :$$$. A nehezebb térfélen kezdtünk, de ennek ellenére az 5 körből mi győztünk többségében. :D Pel csapatában én lettem az első, a másikban pedig Goke. Beleélésben Georgee lett verhetetlen, ő közelharcot is folytatott, hasított, csapott, szúrt, szerencsére nem harapott. :D Akiket a legjobban nem érdekelt, az Haku & Axon, akik többnyire csak letargikusan ballagtak és csuklómozdulatokkal lőttek arra, akit láttak. Ennek ellenére Axon néha egész előkelő helyen végzett. XD

Hakumaku <3

Hakumaku <3

Hiába készültem, hogy ezúttal lengébben fogok öltözködni, még így is leizzadtam, mint a ló. De úgy, mintha zuhanyoztam volna, legalábbis a hajam úgy nézett ki. Testen annyira nem szoktam izzadni, de ami ott nem jön ki, az a homlokomon ömlik ki literszámra szerencsére. :’D Öröm az ürömben, hogy annak ellenére, hogy még mindig szar tél van, így legalább le tudtam magam hűteni kint gond nélkül. :D Pel elrendezte a költségeket, majd kitaláltuk az útirányt a Momotaróhoz, MIVEL A SZERVEZŐ HÖLGYEMÉNY NEM TUDTA HOGY KELL ODAMENNI, ÉS UTOLSÓKÉNT IS ÁLLÍTOTT ODA BE (nálam tuti nem lesz ilyen – Pel 2015). Út közben, sőt, már a laser tag közben is Skreederrel egymásba szerettünk, szóval az odavezető úton és az étteremben sokat beszélgettünk, ismerkedtünk. Szerinte a rámen amit ő rendelt elég alsókategóriás. Ő gombásat kért, én csirkehúsosat, az enyémbe volt kb. 5 gomba, az övében elmondása szerint EGY xD. Vagyis tanulság szépségeim, hogy gombás ráment ott ne kérjetek. Amúgy a korábbi évekhez hűen ismét emberes adaggal láttak el minket, szóval egy tál olyan leves majdnem helyettesít egy táplálkozást, laktató volt. Sajnos “ingyen” kamilla teát és egyéb hozzávalókat már nem kaptunk a kajához amiket rendeltünk, de a minőség változatlan volt, nekem ízlett. Kisebb bénázás után ismét megtaláltam a helyes tartást a pálcikáknál, szóval azzal sem volt gond. A többi, tapasztalatlan újoncnak öröm volt nézni a szenvedését, szegény Chinami nem tudott megküzdeni sokáig a dologgal, pedig nagyon aranyos volt, ahogy próbálkozott (egyem meg), végül átváltott az európai megoldásra. :D

20160220_173140

Rámenezés pillanatkép

 

Miután megkajáltunk még beszélgettem Skreederrel, Saya fényképeket csinált, Michi meg próbált megküzdeni a kajával, ami “régen más ízű volt”, de most savanyú volt, mint a bűn. Kicsivel később fizettünk, és leléptünk. Na, ami viszont nagy negatívum a Momotarónak, hogy 10 fő felett 10% szervízdíjat számolnak fel, magyarán ha sok embert hozol, csoportkedvezmény helyett kötelezővé teszik a borravalót. Haha, ezek után egy kurva garast nem is adtam extrában. Egyébként ha geci lennék, szólnék is a fogyasztóvédelemnek erről a dologról, ugyanis ezt a 10%-ot nem fizethettem bankkártyáról, kizárólag KP-ban, vagyis az pult alá ment a pénz. Szopjanak lovat, ez van.

Sajnáltam Skreedert ott hagyni, mert ő az after és a ramen között sehová nem tudott menni, de el kellett mennünk a lányokkal kicsit pihenni. A fejem már bezsongott a sok eseménytől, nem túl gyakran van szerencsém kilépni a mindennapos körforgásból társasági életbe. Majd ha visszaköltöztem Pestre esetleg. No mindegy, vissza a fő témára!

Kis pihengetés után elindultunk az afterre (kapásból rossz irányba), majd hosszú kerülők után végül be is estünk. Ezúttal a társaság meglehetősen józan volt. Még nem ismertem Pel határait, meghívtam egy 80%-os rumra, de mondtam, hogy csak a felét igya meg. Legközelebb az egészet fogja, és még repetázni is fog. :@ Volt, akik billiárdoztak, csocsóztak, én inkább azok közé tartoztam, akik csak ültek az asztalnál és beszélgettek. Idő közben jó sok fénykép készült, aminek egy részét megkaptam, és egy részét nem. :D Majd behajtom őket utólag.

20160220_224112

PEL AKI NEM TUD FEKVŐ KÉPEKET KÉSZÍTENI

Szóval az afteren eltöltött időmön nincs sok mesélni való. Szmöre lufiját baszdostük körbe, miközben random hülyéskedtünk. Amúgy egy akvárium volt mögöttünk ilyen nem is tudom milyen hallal, kurva nagy gülü szemei voltak, nagyon morbid volt. Néha azt hittem, hogy döglött, de valószínűleg csak aludt. Michit győzködte Pel fél este, hogy fogyasszon el vele valami töményet, sajnos sikertelenül (ne add fel Pel! Veled vagyok! :D), végül egy Somersbyig ment el. Én és Saya meg beértük egy Cuba Librével, ami teljesen okés volt, nagyon nyomokban volt csak ott a pia íz, kifejezetten finom ital.

20160220_223344

Szmöre és Rower + közös gyerekük a lufi

Úgy éjfél körül léptünk le a lányokkal vissza a szállásra. Alvás nem nagyon ment, inkább a forgolódás, így másnap mind a hárman olyanok voltunk, mint a mosott szar, de megérte, én nagyon élveztem a szombati napot. :) Legközelebbi tali időpontja még nincs kitűzve, én és Saya lefoglaltuk a májust, addig még lehet lesz kettő Haku / Pel szervezésében. De ugye sok a random faktor.

Reklámok

Legújabb bannolt tagunk: AnimeAdam94

Ismét egy szerencsés delikvens tévedt az örök vadászmezőkre OF-en, nem más, mint a címben is említett úriember, AnimeAdam94.

Igazából róla, Pel kivételével senki sem tudta, hogy ki is, mi is, az egész fórumos aktivitása annyiban merült ki, hogy feljött, és beírta, hogy “Mafu a király”. Ez eleinte még egész érdekes és vicces lehetett (valakinek biztos), de idő után már frusztráló volt, és az ingyenes MMO-kban ismert gold seller spambotok hatását keltette, szóval ennek fényében el is kezdtem rá tolni a mínuszokat. Nem minden héten, csak amikor épp online voltam, mikor ő is.

Egy szép napon miután beírta, gondoltam én is megjegyzést teszek a chaten, hogy ez ám negatív karmázással van díjazva, mire az egyetlenem ismét beírta, hogy “Mafu a király”, innentől kezdve, mintha Cupido seggbe lőtt volna, szerelmes lettem belé, és toltam rá katonásan minden héten amit kellett. Ez önmagában kevés volt, hiszen ahhoz, hogy egymagamban kirakhassam ahhoz 10 hét kell, meg még voltak olyanok, akik pluszt adtak neki (?), de szerencsére szorgos aktivitásával másnál is kihúzta a gyufát, így aztán a tegnapi hosszabbított karmázáson végleges búcsút vettünk tőle egy -11-es értékkel. Nem rekord, de azért elismerésre méltó. Az úriember származásilag AnimeAddicts-os tenyésztés, gondolom nem meglepő.

Mafu amúgy tényleg király.

A magyar kutyadogma

Origós cikk, szinte remekmű: http://www.origo.hu/itthon/20160215-nem-tudni-lehetnek-e-kutyak-az-orvosi-rendelokben.html

 

Feltétlenül olvassátok el, mielőtt tovább haladtok a bejegyzésben.

Ez a magyar kutyadogma. Ebben az országban nem lehet semmi rosszat mondani webkettes helyen a kutyákkal kapcsolatban, mert azonnal neked ugrik a panelproli réteg, a komment szekciók fő őslakosai. Ezt is afféle liberális vadhajtásnak nevezem. Nem azért érkezett névtelen feljelentés, mert az illető ilyen gyáva lenne, hanem azért, mert nagyon jól tudja, hogy a sok agresszív pleb bunkó azonnal nekiesne. Külön kiemelendő az újságíró elfogult stílusa, ami az egész cikk professzionalitását úgy ahogy van lerombolja, és valami rossz ELTE bölcsészkaros Starbucksos iPhoneos szabadságharcosos blogbejegyzés feelinget kap a dolog.

A kutyáról tudni kell: Nyalja a saját seggét és szőrét tisztálkodási célokból, a földön hempereg, megeszik minden szart, fingja nincs a higiéniáról. Nekem akárhány egészségügyi szűrésen átmehet, ha a kettő között összeszed valamit a nyelvével vagy a bundájával, és azt a gyerek leszedi róla, vagy rákeni a kutya, akkor itt van megbaszva az egész. Ilyenkor persze jön a jó magyar a szokásos “de hát pókhálók lógnak a szülőszobában, de hát ilyen olyan koszos az egészség ügy és akkor a kutya a baj”? Igen, te buta szar, mert attól még, hogy valami rossz, nem kell rosszabbá tenni.

Attól még, hogy a kutyát kiküldik, a gazdája keze még koszos marad, szóval hiába opció, mikor ott fogdossa egész nap, az meg összenyalja összejárja a rendelőt.

Félre ne értsetek, nem vagyok kutyagyűlölő, aranyosak meg minden, de remélem hoznak egy rendeletet, ami ezt úgy ahogy van büntetendővé fogja tenni. Ha engedünk a libsilobbinak, legközelebb szűrővizsgálaton átment terápiás hajléktalanokat fognak bevinni a gyermekorvoshoz, és így tovább. Mi a fasz?!

Népességcsökkenés

Manapság trendi téma lett a politika / gazdaság köreiben, hogy a nyugati civilizációkban rohamosan csökken a népesség. A poén az egészben, hogy elemzők ide vagy oda, csak a fától nem látják az erdőt. Rendre azt hangoztatják, hogy azért nincs gyerek, mert az embereknek nincs pénze eltartani, meg nincs elég “gazdasági ösztönző erő”, nincs elég anyagi biztonság. Ez több sebből is vérzik, mivel a harmadik világbeli országokban, és a felzárkózókban, mint India és Kína, csak úgy szarják a gyerekeket, pedig pénzügyileg sokkal rosszabbul áll egy átlag állampolgár, mint itt.

Én még nem találkoztam olyan emberrel az ismerőseim körében, aki azért nem vállalt volna gyereket, mert nem érzi pénzügyileg elég erősnek magát. Olyannal viszont annál inkább, aki azt mondja, hogy “nem szeretnék gyereket, mert […]” és ide egy bármilyen indok, ami nem a jelenlegi bankszámla feltöltöttsége.

Ugye nyugat és kelet között a különbség, hogy a szórakoztatóipar annyira fejlett, akkora a jólét, hogy gyakorlatilag, akinek némi esze van, az minden percét az életének ki tudja tölteni olyannal, ami szórakoztatja / elfoglalja őt. A szórakozáshoz mi kell? Idő. Szóval nincs idő gyereket vállalni. Ha gyereket hozol a világra, akkor az idődnek egy jó 14 évig jelentős mértékben keresztet is vethetsz. És mi, akik ahhoz szoktunk hozzá, hogy a munkából hazajövet megnyitjuk a szórakozás csapot, ezt nem vagyunk hajlandóak feláldozni. Nyilván, így nincs gyerekvállalási kedv. Régen miért volt sok gyerek? Mert templomból, munkából hazajövet lófasz dolgod nem volt, és az egyetlen szórakozási lehetőség az a Kossuth rádió és az M1 volt. Csak ugye pörög a gyerekdogma, a “kis áldás” akit muszáj szeretni, innentől kezdve kommentlincselés jár a Facebookon és megvető tekintetek a “baráti” társaságban, ha ki mered mondani miért nincs gyereked igazából.

Én úgy gondolom, inkább ilyen irányban kéne elkezdeni gondolkodni, nem pedig gazdasági oldalól megközelíteni a dolgot. Akármilyen támogatást is találnak ki a gyerekeseknek, aki a szabadideje féltéséből nem vállal gyereket, az ezek után sem fog.

Párkapcsolati állapotváltozásom

Ez egy erősen személyes jellegű poszt, de mivel közeledik Pel találkozója, és ez valószínűleg szemet fog szúrni mindannyitoknak, úgy érzem ejtenem kell pár sort arról, amit látni fogtok.

Nyáron megismerkedtem Sayával, és elkezdtünk beszélgetni, megismerkedni, hiszen megvolt a szimpátia közöttünk a nyaraláson, és ezt mindketten úgy éreztük. OF-en megkerestem a találkozó után, és minden nap beszélgettünk. Tudni kell Michiről és Sayáról is, hogy mindketten biszexuális beállítottságúak, és nyitottak új dolgokra. Ebből az ismerkedésből később komolyabb érzelmi szál alakult ki, és egyfajta poliamórikus kapcsolat (2 lány 1 fiú) alakult ki hármunk között. Ez nem újdonság, ez már, mire ezt a bejegyzést olvassátok közel 6 hónapos történet.

Mindhárman szeretjük a másikat, és boldogak vagyunk.

Ám! Térjünk is a lényegre, amiért ezt a bejegyzést írom leginkább. Tudom ám, hogy az erkölcsi biztosítékot sokaknál lehet kivágom, ahogy a szaréletűség gén is könnyen bekapcsolhat a genetikailag hajlamos egyedeknél. Ezért előre le szeretném szögezni, hogy találkozókon vicces vagy viccesnek hitt, sértő, kérdőre vonó, helyzetbe állító kérdéseket ezzel kapcsolatban nem fogok tolerálni. Nem azért írtam ezt a bejegyzést le, hogy büszkélkedjek a dologgal, mert azt 6 hónap alatt megtehettem volna sok alkalommal. Egyszerűen nem tartanám szépnek, ha ez titokban maradna és Saya mondjuk nem bújhatna hozzám a találkozókon, ha mondjuk úgy érezné. Én, és a lányok úgy rendelkezünk az életünkkel, és olyan formáját választjuk a boldogságnak, amilyet szeretnénk. Felnőtt emberek vagyunk, nincs szükségünk tanácsokra, és meglátásokra, “aggódásokra” sem.

Én általában mindenről nyitottan beszélek, de a lányoknak sokkal erősebb igényük van az magánélet védelmére, ezért elég korlátozottan fogok minden érdeklődésre választ adni. Sajnálom. Azonban ha bárkinek bármilyen kérdése van, vagy érdekli valami, és az előbb említett intim szférát nem sérti, akkor nekem felteheti a kérdést, privátban Facebookon vagy OF-en. Ne a lányoknak, hanem nekem, kiemelném ismét.

Végszóként! Aki támogat minket a boldogságunkban, annak köszönöm, aki semlegesen áll a dologhoz, annak is köszönöm, aki negatívan, az meg tartsa meg magának a véleményét, és akkor azt is megköszönöm, ellenkező esetben a személyem és a lányok elleni támadásnak veszem, és többé nem lesz a magánéletem része, sem az OF-é.

Lájkokért szopok

Újabb, egészen tündéri jelenségre lettem figyelmes Facebook falam áttekintése közben:

hajlektalan_lajk

Az első alkalom, hogy valami “társadalmi haszna” (:D) is van a lájkkurvaságnak. Olyan emberek, akik amúgy élből elmennek, meg telibe szarják a hajléktalanok könyörgését, ha épp nincs a közelben instagrammal és Facebookkal ellátott mobiltelefon, most pár ezer forint beleinvesztálásával, és némi orrfacsaró élmény ellenében szerezhetnek meglehetősen magas mennyiségben lájkot. A recept egyszerű. Emelj ki egy random csövest, dokumentáld a reakcióit, nyomd fel Facebookra, hogy te mekkora egy földre szállt Jézus Krisztus vagy, posztold ki, utána meg szard telibe, többet rá se nézzél. Ugyanis a nem létező kalapomat teszem rá, hogy egytől egyig ilyen képmutató faszjankók vesznek részt ebben az új hullámban. Nem hiába emeli ki a barátunk az alján, hogy az eredeti kezdeményezés hány lájkot kapott. A legfőbb érv, a csattanó a végére.

A jó dolog az egészben, hogy az ilyen szintű, amúgy rendkívül pofátlan képmutatásnak legalább “szegény” hajléktalan hasznát veszi, még ő a lájkjait gyűjtögeti be érte. Kölcsönös üzlet. Prezentáld a nyomorúságod a telefonos idegennek, ő ad neked kaját, utána az ő faszát fogják szopkodni a bölcsészkaron, mert a 4k lájkkal ő lesz a lokál vezérhím. Ezt ha a poszt alá írom, vérszemet kapnak a liberálisok. Libsi kódex nem tűri az ellentmondást az ilyeneknél. Na megyek és hányok egyet.

Pár szó és állásfoglalás a Valentin napról

Csak mert jó arc vagyok, azoknak, akik megtartják mondanám, hogy február 14., vasárnap lesz megtartva.

 

A közérdekű információt letudva. Én úgy vagyok ezzel, hogy akit szeretünk / szerelmesek vagyunk belé, azt minden nap szeretjük. Akinek van párja; nem érzitek gáznak, hogy alkalom kell ahhoz, hogy párunkat meglepjük valami aranyos / szép / kedves gesztussal? Én úgy érzem, hogy az egész esemény nem másról szól, minthogy amúgy sem vaskos pénztárcánkkal betérjünk egy boltba, és költsünk némi extrát. Hiszen mégis kik azok, akik egyedül jól járnak ezzel? A cégek.

Ha rám hallgatsz lepd meg a kedvesed időről időre valamivel. Kinéz magának valamit, de nincs pénze megvenni, vagy vágyik valamire, akkor ragadd meg az alkalmat. Kár egy dátumra várni, hogy most jó színben tűnj fel a szemében. Mennyivel szabadabb, és stresszmentesebb a légkör, ha nem “felkészülni” kell erre, hanem tényleg a semmiből meglepetésként jön időről időre egy ajándék. Szerintem sokkal romantikusabb, ez az én véleményem.

Mondj nemet a valentin napra, és szeresd minden nap a párod.