Monthly Archives: augusztus 2015

OF Nyaralás 2015 beszámoló

Na, jöjjön a szokásos elcsépelt szöveg, amit szinte már minden találkozós bejegyzésembe olvashattok. Igen, ezúttal is “ez volt a legeslegjobb OF-es találkozó”© ™ ®.

Első nap

A szervezést a korábbiakból tanulva már sok-sok hónappal ezelőtt elkezdtem,  szóval relatíve zökkenésmentesen ment. Előző nap összepakoltunk Michivel, amit kellett bedobáltuk stb, hajmosás. Kicsiny előző este szólt, hogy 11-re érkezik, de lehet már 10:30-kor már odacsörög telefonon, ha korábban ideérne. Olyan… 12:00 – 12:10 fele meg is érkezett :DDDDDDD Amúgy abszolút nem tudom hibáztatni, a GPS a telójában úgy laggolt, hogy kilóméterekkel arrébb járt, mikor még az előző utcákat mondta hol kéne fordulni, meg mi aztán tényleg kint lakunk a faszban, szóval le a kalappal. Olyan 2000 forintos telefonszámlával szerintem meg is úsztuk a navigációt.

Mikor megérkezett, olyan cirka 35-37 fok lehetett, szóval nem is volt melegem amúgy. Bedobáltuk a cuccokat, zöld Monster a kézbe, na uccu neki, mert késünk. Mondtam Kicsinynek, hogy ne aggódjon, nem vagyok az az izzadós fajta, miközben már kisebb húgyfolthoz hasonló víztócsa keletkezett a nadrágomon a homlokomról lecsöpögő víz miatt. Michinek már akkor elkezdődtek enyhe filmszakadások, mikor Kicsiny kérdezte, hogy akkor hogy is kéne kijutni a városból és ő nem válaszolt csak nézett, pedig elég hűvös, 50-55 fok lehetett a kocsiban, szóval érthetetlen. Kicsiny mondta, hogy nem lesz légkondi a kocsiba, mondtam jajj hagyjad már, lehúzom az ablakot és majd bejön a szél no para bro’. Így is tettem, pár másodperc extra életet nyertem, kanyarodunk le az autópályára…

-Fire, az ablakokat az autópályán fel szoktam húzni, mert 120-nál kezd rázni a kocsi.

-Nem, nem gond tényleg – Felhúzom az ablakot.

Hát, a kénköves pokol szerintem egy kibaszott Antarktisz ahhoz képest, ami ekkor kialakult, de egyet se kellett félni, Kicsiny bekapcsolta a szellőztető alkalmatosságot, aminek köszönhetően hűsítő 40 fok áradt be egyenesen a motortérből, szóval felfrissültem. A városból még a GPS-emmel navigáltunk ki, de Debrecenből kiérve, úgy a második benzinkút után lelkileg megtört, és az út hátralévő részén már nem beszélt hozzánk, csak komótosan pittyegett. Következett Debrecen és Budapest elkerülő közötti útszakasz, ami nagyjából abból állt, hogy “Michi, jól vagy? Ne álljunk meg?” :D Nem amúgy nem produkálta a hőguta jeleit egyáltalán. Egyszer kétszer álltunk meg az elkerülőig a benzinkúton, olyan állapotban estem be italt vásárolni, hogy láttam a félelmet az eladón, azt hitte mindjárt fegyvert rántok.

Még leértünk Balatonlellére volt kb. 6-7 óra, ami alatt úgy felhevültem, hogy úgy éreztem hogy már láttam a fényt az alagút végén, de igazából ez csak segített alkalmazkodni ahhoz, ami ott várt ránk a szálláson. Odáig olyan jó 7 dugóban volt részünk, Kicsinyben a gyűlölet egyre csak nőtt és nőtt, ahogy a törölközőt eleinte még csak finoman lerakta, végén meg már hozzámbaszta. :DDDDDDDD

Kicsit kezdek ideges lenni, ilyenkor kezdek hangosan beszélni.

Az utolsó 100-120 kilóméter volt talán a legkeményebb, kb. 300 méterenként autóbaleset egy szakaszon, és a másik sávban nem túlzok, olyan jó 10-13 kilóméteres beállás volt egy elég kemény karambol miatt, életemben ennyi kocsit nem láttam összesen, mint ott jézus… GPS-ünknek annyira a fasza tele volt már a végére, hogy fent 80 méter magasban azt mondta vágjuk már le a kanyart (és úgy essünk már le a semmibe a hídról) mert az úgy gyorsabb. Szép kis csapatot alkottunk, mindenkinek megvolt a maga szerepe. Michi haldoklott (na jó és adta a palackokat :D), én itattam Kicsinyt, ő meg elvitt minket a célállomásig.

Megérkezvén Szmörével összefutottunk, akin már a leégés első jelei kezdtek mutatkozni. Vele együtt begurultunk a szállásra, és a forrásban lévő cuccainkat felvittük. Én lepakoltam, Kicsiny még legalább fél órát még lent diskurált a szállástulajdonos nénivel természetesen önszántából. 

Ezt követően elugrottunk vásárolni az esti kajáláshoz, szóval visszaülhettem a mozgó kemencébe (de vártam már *_*) ezúttal az utazó társaság Szmöre, Seraphina, Kicsiny, én, Ricz voltunk. Összevásároltunk úgy… 30.000 forint értékben. Hát, eltartott jó sok ideig mire minden piát és húst kiválogattunk. Még Kicsiny a húsárusnál volt, addig Szmörével beálltunk ilyen “ajándék gyerekeknek” polchoz, és mindenről azt próbáltuk kitalálni, hogy hogyan lehetne szexuális módon hasznosítani azt. A legtöbb időt egyértelműen a fűszerek kiválasztásánál töltöttük, számomra érthetetlen módon, de tegyük hozzá, hogy a leghalványabb lila fingom sincsen a főzés / sütésről, szóval ez az én hibám. :D

20150806_181922

Fizetést követően kisebb pergament kaptam a pénztárostól blokk címen, majd a bevásárlókocsit kivittük, hogy átpakoljunk a csomagtartóba. Kicsiny elugrott szarni, mi addig berámoltunk mindent, még Riczet is bepakoltuk a csomagtartóba egy videó erejéig. :D Miután visszatért elindultunk vissza, megérkezéskor még láttuk, hogy Goke futja a napi 7 kilómétert (ez szállóige lett), és vele együtt betértünk (no meg a cuccokkal). Aznap Shiyukinak olyan 5 alkalommal köszöntünk fejenként, mert Goke (szóismétlés) olyan lelkesen vezette őt körbe a tabletje kameráján keresztül, minden apró részletet bemutatva. :D

A kaja előkészületei elkezdődtek, ami aztán az éjszakába nyúlt. Grillezett csirkemell + sültkrumpli volt betervezve. Már nem tiszta így visszaemlékezve ki milyen szerepet vett ki ebből, azt hiszem Kicsiny & Szmöre foglalkoztak a hús előkészítéssel (volt kis eszmecsere hogy a pácolásnak meddig kell tartania, erre még emlékszek), miközben Skyes a krumplit hámozta egyem meg a lelkét, egyedül. Pite már ott előre kijelentette, hogy ő gecire nem fog segíteni, amihez hűen tartotta magát végig. :D Mialatt készült a kaja, én kimentem, és elintéztem a grill felszerelést, persze ehhez a tulaj-néni egész élettörténetét végig kellett hallgatnom. Amúgy nagyon rendes volt, segített összehordani a székeket, asztalokat a kerti sütögetéshez. Időközben kiderült, hogy a 400 kilós hangszórok, amit hoztam teljesen használhatatlanok voltak, mivel nem volt hozzájuk jack dugó (otthon maradt).

Beesteledett, ekkor már égett a szén, Szmöre-senpai-sugoi sütögette a húst, ami alá úgy bekúrt 80 liter ehhez használt égő nemtudommilyen lét, amire rávágta Kicsiny, hogy “ezaz, most aztán rághatjuk majd a petróleumot :D:D:D), ettől független szerintem nagyon finom volt a hús íze, nem éreztem rajta semmi rosszat. A grillezgetés, kint társalgás olyan 2-3 óráig tarthatott szerintem, mialatt jó kedvre itta magát a banda. Előttem vannak még a jelenetek, ahogy az amúgy teljesen jó húsok belepotyognak a szénbe, meg egy leesik a földre, és Szmöre felszedi “semmi baja nincs ennek” és a többi közé behajítja. :D:D:D ÁNTSZ csak kicsit húzott volna a faszára szerintem minket, ha ezt látja, pl. amikor nyújtom Szmörének a nyers-húsos tálcát, ő belepakolja a kész húsokat, én meg mondom hogy, ó hát ez rossz tálca (csak így halkan), és pakolom át őket a tiszta tányérra. LÉNYEG A LÉNYEG, senkinek nem lett baja. :D Megállhatnék még sokat mesélni itt, de akkor soha nem lenne ennek a bejegyzésnek vége, szóval ugrok arra, mikor a hangulatos kis kinti kajálgatásunknak úgy éjfél fele vége lett, összepakoltunk, és kimentünk megnézni az esti Balatont. Skyes addigra már leépült, mert előző este éjszakás volt, így elment aludni, Kicsiny szavaival élve (24 óra alatt 36 órát aludt).

Egy röpke 45 5 perces séta után lent is voltunk, közben kellemesen eldumálgatott a társaság. Megérkezvén a parthoz, elég sötét volt, lámpák sehol, kb. csak a messzi fények és a hold világította be a területet. Szmöre és Kicsiny bementek egy kicsit fürdőzni, jöttek ki érdekes hangok…

*Pancsolás SFX*

*Szmöre nevetés”

– Mi a fasz Kicsiny, rajtad nincs boxer…?! :D

Még bent voltak, gondoltuk megvicceljük őket, és elbújunk olyan 80 méterre lévő csúszda mögé. Kb. 15-20 percet ülhettünk ott, kommandós pozícióba, gondolván milyen kibaszott okosak voltunk, ennek a legjobban a szúnyogok örülhettek. Kicsiny és Szmöre láthatólag leszarták, hogy elbújtunk, továbbra is jót lubickoltak bent. :D Sajnos a tervünk befuccsolt, így visszamentünk, ők pedig aztán ki. Még nem mentünk haza, hanem kicsit körbenéztünk a környező épületeknél. Kimentünk ilyen hosszú mólóra, ahol még este is nyomták a horgászok a világító csalikkal (amit elneveztem skines 975 RP-s csaliknak). Kicsinyt leszólította az egyik, egész jól elbeszélgettek, mi addig bámészkodtunk, mikor meguntuk a látványt elindultunk vissza. Út közben még Szmöre bepattant a ~7-8 éveseknek tervezett játékűrhajóba, nagy nehezen sikerült belegyömöszölnie magát, csak nem volt nálunk 200 forint, hogy elindítsuk. :( Később találtunk egy jósoló gépet, ahová Pite befizetett, kisebb csalódásunkra a kezét tette be, mikor kérleltük, hogy inkább 5-en rakhassuk a faszunkat bele, hogy úgy mit dobna a gép. :DDD

20150807_022825

Hazafele menet kicsit szétbomlott a társaság (gyalogtempó különbségek ugyebár). Én, Chinami, Michi, Szmöre hátul maradtunk, és elkezdtünk dobálózni nagyon szar szóviccekkel, mint a Jóllak-tál, meg a Goke (Gók hivatalosan) nevéből kirakott szavak, mint a Goke-Cart (Go-Cart), Goke-ember (Pókember), aminek köszönhetően mind a négyen masszív röhögőgörcsöt kaptunk, Szmörének még le is kellett guggolnia, mert nem bírta. Miután fel sikerült állnia, még bedobott pár reklámot néhány gyanútlan ember postaládájába, ahol meg égve volt a villany, azt kommandózva közelítette meg, még bukfenc is volt. Hát sírtunk keményen. :D Szálláson még picit kiültünk az erkélyre dumcsizni, aztán én, Michi, Kicsiny bevonultunk a szobába, vagyis a szoba alakú kemencébe.

Utolsó emlékem arra a napra, hogy telekuláztam a WC-t, 10 percre rá halk nevetőgörcsöt hallok, és látom Szmörét, ahogy képtelen bemenni a WC-be, olyan szag-karantént vontam köré.

Nem akarsz te oda bemenni Fire.

Ezt követően sültünk 6-7 órát a szobában, amit gúnyolhatunk alvásnak is.

Én nem szoktam horkolni nyugi – Kicsiny 2015

Második nap

Felkeltem, mivel egész héten nem aludtam meglehetősen kimerült voltam már. Időközben megérkezett Saya, akit bőszen, majdhogynem betolt a szobánkba Goke, miközben rajtam ha jól emlékszek talán csak egy boxer, ha lehetett maximum, szóval rükvercbe kapcsoltam, és gyorsan felkaptam valamit. Megtörtént a köszönés, puszi-puszi, majd ő is csatlakozott a társasághoz (vagyis inkább megállt egy helyen, és nem nagyon mert megszólalni egy darabig :D). Kiültünk, a délelőtt és kora délután pangással telt el, miközben Szmöréék csinálták a kaját. Makaróni volt, igen. Egész finom volt, csak mikor kiültünk 3-4 darázs zaklatott minket a lehetséges összes módon. Szmöre időközben kapcsolt, hogy a fejhallgatójának a 2 irányú jack dugója használható, így a hangszóróimat életre sikerült kelteni, hogy aztán rosszabbnál rosszabb zenéket berakhassunk a Youtuberól. :D :D Chinami időközben kicsapta……….. a kérdezz-feleleket az asztalra, szóval páran azt játszottuk, ahol jól előre levetíthetően talán Skyesnak sikerült a legtovább jutnia végül, bár unalomba fulladt a játék, mert hát… kicsit túl neheze voltak a kérdések, szóval végül ez a kör sosem lett befejezve. Azért persze elhülyéskedtünk. :)

20150807_162259.mp4_snapshot_00.11_[2015.08.25_19.56.24]

Ezt követően szedelőzködtünk, és kimentünk a Balcsira egy kicsit fürdeni. Itt nincs sok minden, amit írhatok, ekkor valamiért még elég hideg volt a víz, de el tudtunk labdázni és dumálgatni, szóval kifejezetten kellemes volt.

Visszatérvén a Balatonról szintén ücsörgés volt, nem sok minden. Én a közös számlát kimatekoztam Szmörével, még a többiek törött gyufaszálakat használtak pénznek, és pókereztek, ahol, ha jól hallottam Chinami alázott mindenkit (úgy,  hogy nem is tudott pókerezni). El is nevezték aranykezűnek, vagy mi a fene. :D Valamikor ekkor lőtte el Kicsiny a legendás oltását Pitének, hogy

“Tudod Pite jó lenne, ha lenne belőled vagy 100… de az a baj, hogy van egymillió.” – Valahogy így hangzott. :D

Este a társaság nagy része lelépett a borhétre, én, Michi, Ricz, Saya és Goke a szálláson maradtunk. Az utóbbi kettő kártyázott, Ricz kint ült és gépezett (kb. hajnali ötig), én és Michi megpróbáltunk aludni, ami sehogy se ment, annak ellenére, hogy már több napos alvás megvonásom volt.

Sajnos ez meg is hozta az eredményét. Valamiféle kibaszott pánikroham jött rám (soha nem éreztem ilyet). Teljesen úgy éreztem, hogy haza akarok menni, meg itt végem lesz, meg minden. Mindezt az indította el, hogy éppen majdnem álomba estem, mikor a többiek a borfesztiválról hazajöttek dübörögve, én meg felriadtam. :D Egyszerre izzadtam, remegtem, hányingerem volt, és még a könny is folyt a szememből, de már a fene tudja miért, mert nem éreztem úgy, mintha sírnom kéne, mégis jött. :D Elkezdett bizseregni a kezem, ráparáztam mi van, ha valami szívelégtelenség, mondtam Michinek szólj Kicsinynek jöjjön be. Elmondtam mi a baj, mondtam hívjon mentőt. Rendes volt nagyon, Michivel összepakoltak nekem arra az esetre, ha bevinnének Siófokra, de erre nem volt szükség. Kicsiny felhúzta rám a gatyát, közben innen onnan megcsodálhatta a tökeimet, utólagos beszámolója alapján kénytelen volt farkasszemet nézni velük. :DDD Előtte még szóltam Kicsinynek, h zavarjon mindenkit a szobájába, miközben Szmöre az ablakon keresztül mondta, hogy “Fire le akarlak szopni”, így a halálfélelem és a röhögés egy érdekes kombója alakult ki nálam. A mentő megérkezett végre, a doki bejön a szobába.

-NA HOL A BETEG?

Hát nem tudom doktor úr, ott áll két életerős fiatal, meg egy az ágyban haldoklik, lehet meg kéne nézni a szekrényeket hátha oda bújt. Felismert végre, aztán dumáltunk egy sort a tünetekről, hümmögött, majd elővett egy akkora injekció, mint valami kibaszott dildó, majd mondta, hogy feküdjön oldalra és tegye szabaddá a fenekét. :|

20150820_170116

 

“Ez most egy kicsit fájni fog” mozdulattal a hátsómba hatolt ( :$$$ ), és belenyomott egy jó adag nyugtatót, de olyasmi lehetett, mint amit a lovaknak szoktak adni, éreztem, hogy minden bajom elszáll, hirtelen meleg sincs a szobában, csak az ereimben megy valami forró. xD Sőt, talán kicsit kifejezetten jó kedvem lett tőle.

Hamarosan el fog aludni – mondja a doki.

Utolsó emlékeim közé tartozik talán az, hogy “De nekem még szarnom kell…” és ennyi aznapra.

Harmadik nap

Utána olyan jól aludtam, mint még sose. :D Az a 8 óra alvás nagyjából elég volt, hogy az idegrendszeremet ismét pályára állítsa. Indult a nap, kimentem egy kicsit az erkélyre, továbbra is megmagyarázhatatlan feszültség volt rajtam. Gondoltam mivel mostanság nem megy az alvás, meg a táplálkozásom is helytelen, lehet kifogyott belőlem a magnézium, az izomugrálás legalábbis ennek (is) a tünete nem? Szóval megkértem Kicsinyt, hogy hozzon nekem valamilyen nyugtatót, meg magnéziumot. Hozott is, elég gyorsan, rendes volt tőle. 3/4 napot azokkal kezeltem magam, utána nyomtalanul eltűnt ez a furcsaság belőlem. Remélem többet nem találkozok ezzel. :D

Visszatérve a reggelhez, mindenki elég K.O. volt, szerintem lazulós napnak is indult az egész, de végül az ellenkezője lett, szerintem ez volt a legsűrűbb. Eleinte csak rá voltunk borulva az asztalra, próbáltuk kiheverni a tegnapiakat. Időközben a csütörtökön vásárolt hús egy része megromlott a hűtőben, aminek elég kellemes bukéja volt, és elárasztotta vele azt. Némi pangás után ismét lementünk a Balcsira, út közben vettem Michinek úszógumit. Aznap picit több időt töltöttünk bent, ástunk gödröket a lábunkkal, néhány egész impresszív, talán még 30 centimétert is elérte mélységben. Bementünk a srácokkal a bóján túlra, ahol persze a magasságom miatt én nyertem meg a “ki tud legtovább a lábán maradni” versenyt. Az idő szép volt, az a baj, hogy a tóhoz vezető úton kb. meg lehetett dögleni, sehol egy árnyék, bezzeg mikor odaértünk és már a vízben voltunk a fél időnk alatt felhők takarták a napot. Miután kimentünk a vízből Saya & Goke maradtak napozni, mi meg végre elmentünk enni egy Jóllak-tálat, amire már annyira vártunk a sok ezzel kapcsolatos hülyéskedés miatt. Voltak, akik nem merték bevállalni, de akik azt rendelték, nem bánták meg, finom volt. Valami disznószelet volt, amire lecsó lett pakolva, némi rizses meg krumplis körettel. Tényleg nem volt rossz a neve ellenére! :O

Ezután a társaság fele szétvált, egyik része vissza a szállásra, én, Michi, Chinami és Skyes meg visszamentünk a Balatonhoz némi további vízben mártózásra. Goke nem vette észre, hogy hátulról megközelítem, lefeküdtem mellé, és gyengéden átöleltem. :$$$$ Ők ketten olyan 10 percre az érkezésünk után hazamentek, mi négyen meg bementünk labdázni. Körbe körbe ütöttük egymásnak, és az volt a lényeg, hogy megszakítás nélkül minél több kört meg tudjunk csinálni. Itt már #thuglife-ok voltunk, és nem használtunk naptejet. Kiszórakoztunk magunkat, aztán követtük a többieket vissza a szállásra.

Itt volt estefele még egy kis lazulás kint, kiültünk az erkélyre, és iszogattunk. Jöttek a Jägerek, meg az Unicum rövidek, megalapoztuk a hangulatot, tényleg jó kis perceket töltöttünk akkor ott. Elhatároztuk, hogy ismét kimegyünk a borhétre. Mikor én nekem már beütött az a pár rövid, kimentem, aki jött felém az kapott valamit. Chinaminak a fejével csináltam valamit, Skyest menet közben pördítettem egyet, majd a kijárathoz érkezvén Riczet felkaptam, és a kinti asztalon misszionárius pózban megbasztam.

20150808_211451.mp4_snapshot_00.32_[2015.08.25_20.03.05]

Összegyűltünk, és elindultunk a esti pártiiiba. Az utat nagyjából átflesseltem, most tényleg 5 percesnek tűnt. Mikor megérkeztünk Goke már enyhe hányingerre panaszkodott, a kaja a gyomrában és az elfogyasztott alkohol nem találták meg az összhangot, de szerencsére nem dobta ki a rókát.Ment némi játékgépezés, random dolgok megivása. Pálin Colada, Pálin-Kása, Pálin-Kóla, és amiket kiemelnék, hogy ismét volt legendás kékfrankos, és összeszedtek valami új bűn rossz sört, amit Betyár Királynak vagy minek hívtak, 1000 forint volt, de lehet egy pohár pocsolyával jobban jártak volna. Mindenesetre az utóbbinak az üvegét megtartotta Pite, Kicsiny, és Szmöre is, mert ereklyeként tekintettek rá, és még másnap is emlegették, elemezték, hogy hogy lehet valami ilyen “finom”. :D Chinami bevállalt egy rodeót azon a robot bikán, ahol egész tisztes ideig, olyan 15-20 másodpercig szerintem simán bírta.

20150808_230214.mp4_snapshot_00.10_[2015.08.25_20.05.38]

20150808_224453

20150809_000818.mp4_snapshot_00.11_[2015.08.25_20.07.34]

Ezt követően még lementünk még a Balatonra, ahol Kicsiny pillanatnyi lelki megingás miatt a Betyár Királyát behajította a Balatonra, ezt meglátván Szmöre azonnal beugrott a vízbe, hogy ezt az isteni ereklyét kimentse onnan. Itt még egy picit elvoltunk, utána Goke, Saya, Chinami, Ricz, Michi és én visszamentünk a szállásra. Út közben elmesélte Goke a teremtéselméletet, mi szerint down-kóros halbékák leszármazottjai vagyunk (fantasztikus előadás volt professzor), majd hazaérvén szépen ledőltünk aludni. Pár órát sikerült is, mikor arra ébredtem, hogy Kicsiny / Szmöre / Pite hazatértek, és az utóbbi egy kurva nagy, trombitaszerű orrfújással felébresztett mindenkit. Igen, ez a specialitása, amiben minden este részünk volt. :D Miután ők is lefeküdtek, Kicsiny is ledőlt a szobánkba, és elég fura, földöntúli erotikus hangokat hallatva elaludt, amire máig se találtunk magyarázatot. :D (ja és horkolt XD)

Negyedik nap

Alvás középszarul ment, de a tűrhető kategóriába sorolnám. A három hős még órákig szenvedett, a többiek összegyűltek kint. Saya ekkor már nem volt itt, ő neki egy korai vonattal távoznia kellett. Később, miután a három testőr is felkelt, meséltek némi történést a tegnapról (ők még a borfesztre visszamentek), meg kitalálták, hogy Goke az a Gokeage (Gókage), aki a Rejtett Kolbász Falunak a vezére (ugyanis Goke korábban vett pár kolbászt, amit meg akart osztani velünk, de végül ő maga ette meg), és a története az, hogy úgy mentette meg a lakóit, hogy már az éh-halál szélén álltak, mikor is ő megfogott egy kolbászt, és kage bunshin no jutsuval megsokszorozta azt, azóta abból van a kerítés is. Kicsinyék mindenre a “no jutsut” használták, pl. kinyitom ezt a palackot-no jutsu, stb, aznap, valami hajnali baromkodásból jöhetett a dolog.

20150809_124741.mp4_snapshot_00.41_[2015.08.25_20.11.24]

20150809_153900

Később kimentünk utoljára a Balcsira, és mivel eddig nem nagyon barnultunk le, ezért már jóval kevesebben alkalmaztunk naptejet. Ez mondjuk késő délutánfele volt már, olyan 5 óra tájékán, szóval nem volt annyira vészes a dolog. Chinami, én és Michi lemaradtunk, és gyrosoztunk egyet, de hát hogy is ehetné meg az ember nyugodtan, hát egy egész falka Krisna hívő hangosan énekelve és táncolva elvonult mellettünk, megküldve minket szórólappal. : D Nem baj, azért finom volt a kaja, mentünk Kicsinyék után. Ricznek most nem volt kedve fürödni, így vigyázott a cuccainkra. Kibéreltünk egy vízibiciklit (stílszerűen a Hello Kittyset, majd kitekertünk a geci mély szintre (az körülbelül 3 métert jelent). Ide beugrott Kicsiny, Pite, és Szmöre, lényegében akik magabiztosan tudnak úszni, és épp nem tekerték a járművet. Mivel nehéz volt úgy közlekedni, hogy ők közben kapaszkodtak, Goke rántott egyet az irányzékon, és kimentünk nélkülük a part fele. De mivel jó arc vagyok, ezért hármójuknak bedobtam egy, azaz egy darab úszógumit, hogy azért mégse fulladjanak bele a vízbe. Némi halálfélelem és düh közepette növekedett a távolság közöttünk, majd leadtuk a vízibiciklit. Mikor visszamentünk a vízbe még mindig lehetett látni, hogy a távolban érkeznek a gumiba kapaszkodva Kicsinyék, vicces volt. :D (bocsi srácok XD) Későbbi elmondásuk alapján a kraken is megkörnyékezte őket, mert éreztek valamit a lábuk alatt mozogni. Szerencsére nem ette meg őket. :$ Ekkor már kezdett lemenni a nap, és a szél is kezdett hűvös lenni, így hát hazamentünk.

20150809_165710

Szmöre és Skyes megcsinálták a vacsit, még mi dumcsiztunk és zenét hallgattunk. Egy igen speciális húspogácsás hamburger volt, amiből én kaptam a speciális verziót (már eleve vette telefonnal Szmöre, várván, hogy beszopom). Az úgynevezett Amaterasu hamburgert én emeltem ki, amiben szénné volt égve a hús, és akkora volt, mint Mandingo négerfasza. Felénél úgy éreztem, ha ezt tovább eszem, akkor vissza fog jönni, de Kicsiny nemesen átvállalta az elfogyasztását (nem tudom megbánta-e később).

20150809_223819

Mivel másnap már haza kellett mennünk, ezért összepakoltunk, majd – nagyjából időben – elmentünk aludni. Utolsó este Ricz volt velünk a szobában, nem Kicsiny, ő viszont nem hogy nem horkolt, olyan csöndben aludt, hogy azt hittük meghalt.

20150810_002453

Ötödik nap

Ezen a napon már csak egy kis mosogatás és hűtő kipucolás várt minket, én, Szmöre, Kicsiny, Michi maradtunk ezeket a hátralévő feladatokat ellátni, többieknek ment a vonata, szóval korábban leléptek. Miután elkészültünk, amit tudtunk és a hűtőben maradt bepakoltuk a kocsiba, a romlandókat a néninek hátrahagytuk. Pont indulás előtt találta ki a tulaj, hogy nincs meg az egyik kulcs, úgyhogy rohangálhattam fel alá a 36-37 fokban, csorgó izzadtsággal megkeresni neki, ami végül sikertelen küldetésnek bizonyult. Később kiderült, hogy Szmöréhez került, viszont nem ő általa, de hogy miként, arra már nem emlékszem. Kicsiny előzékenyen még előző nap jéggé fagyasztott vizet pakolt be, szóval ezúttal az útra volt elég itóka normális hőmérsékleten. Szmörét a vonatállomáshoz közel kiraktuk, mi meg folytattuk az utunkat vissza Debrecenbe.

A GPS most már nem volt tsundere, végig beszélt hozzánk. Az idő sem volt most annyira durva, mint amikor jöttünk… vagy csak már alkalmazkodtunk a sok nap izzadás és szenvedés után. Az egész út kellemesebben telt el, mint korábban. Megtudtam, hogy a telóm kibírja azokat az extrém hőmérsékleteket, amikor már szabályosan éget az érintése, erre jó volt az út. Hazaérvén bekapcsoltam a légkondit, és majdnem elmentem 3x egymás után a ~15 fokos levegőtől, ami a testemre áradt.

Végszó

Ennyi volt drágáim. Sok OF-es nyaralásban volt eddig részem, de az még az előző banda volt. Ez volt az, ahol kezdődne egy jó hadd el hadd, bárcsak bírtam volna a tempót, és nem pusztulok ki idejekorán. Kicsit hosszúra sikerült ez a bejegyzés, és így is csak a történések nagyjából felét írtam le szerintem, de ha még azokba is belevágnék, ami maradt, soha nem érnénk a végére. A másik, hogy végefele már kicsit rövidebbek lettek az írásaim, ez meg annak köszönhető, hogy ellustultam a megírását ennek a posztnak. Nem kellett volna! ;D Aki volt még nyaraláson, és olvassa ezt a bejegyzést, és hozzáfűzne némi extra élményt / beszámolót saját szemszögből / kihagytam fontos dolgokat amit pótolna, az a kommenteknél bátran tegye meg, úgy lenne teljes ez a hosszú iromány, és őrizné meg a legtöbb emléket, amit aztán egy szép napon visszaolvashatunk évek távlatából.

Akik voltak, azok küldjék el nekem az e-mail címüket, és adok a videókhoz hozzáférést.

Reklámok

Nosztalgia percek III. – Otaku Forum edition

Jöjjön a harmadik epizód, ezúttal egy nagyobb time jump az OF első évére. Műszakozásnak köszönhetően az emlékeim már megfakultak, de régen készült pár priceless kép, ami segít emlékezni. :D

Réges-rég, 7 évvel ezelőtt, még nem volt Facebook aktivitás itt Magyarországon, és hogy is mondjam, a reklámozás is másképp ment. :D Akkoriban elég gyakori volt a gerilla marketing, hogy felmentél más oldalára, és dobtál egy posztot a saját oldalad linkjével. Egyik a sok közül volt az Aninet, amit valami Csádi Martin, nicknevén Martin (how creative… :D) vezetett. Ők kezdték el rutinosan, mindenféle újra és újra regisztrált accountokkal bombázni az ős-OF-et az oldaluk elérhetőségével. Persze mindig tagadták a dolgot, maximálisan hülyének nézve engem. :D Ekkortájt fogalmazódott meg bennem, hogy itt az ideje geci módszerek ellen geci módszerekhez folyamodni, és így született meg Szabados Gabriella, a kegyetlen jogász. MyVIP-en (akkori Facebook előd) létrehoztam egy kamu accountot, hogy rá is tudjanak keresni, találtam valami geci szigorú 50 körüli nő képet, kiraktam, lényegtelen. Kitaláltam, hogy ha jön egy pár ilyen mókamester, mint Martin, akkor a jog rézfaszú baglya, Szabados Gabriella kegyetlen és féktelen sebességgel csap le a jog véreres faszával.

Így is történt. Miután finoman, diplomatikus figyelmeztetésemnek nem tett eleget a crew, és tovább jöttek spamelni, elkezdtem őket a szolgáltatójuknál a kamu jogásznővel jelentgetni, és minden áldott alkalommal törölték őket a faszba. :’D Pár írásos emléket is találtam az e-mailjeim között!

1Az említett oldalaknak persze halvány közük nem volt az én kis magánakciómhoz, de sokkal hitelesebbnek tűnt a levél, amit szépen annak rendje és módja szerint, a gyermetegen hivatalos megfogalmazás ellenére töröltek is. :D

2

Akkori önmagamat ismerve ezt a diadalmat biztos a létező legnagyobb és legfeltűnőbb betűkkel írtam ki, amit persze – a soha oda nem járó, nem hogy még spamelő – aninet crew észre is vett. :D

Itt a reakció az egyik leányzótól, akit ma már szívből sajnálok (nézzétek de aranyos, hogy komolyan veszi :D), de akkor még elég kemény voltam ezekkel. xD

tárgy: Cherrye bocsántkérő levele(elolvasása fontos! nagyon!)

 

3

Alázatos bocsánatát kérem… xD Meg ez a magázás, de aranyos. Ja amúgy srácok régen ám adminnak lenni serious business volt! Nem sokkal később az Aninet boss is megjelent, kevésbé alázatos levéllel. :D

4Nem kellett persze az akkori énemnek ezt kétszer mondani, hogy rakjam ki a levelét, bár nem töröltem ki belőle részleteket, inkább kiemeltem. xD Az életben azóta is várok a csapásokra. xD Amúgy a csávónak még vagy 2x letöröltettem az oldalát, de azt már csak funból. x’D Na de nézzük a válaszomat. Istenem, de vicces stílusom volt régen, de mindjárt meglátjátok. :D

 

5

“Nem oltogatnám helyedbe az olyan oldalt, ami 10x látogatottabb csalás nélkül, mint ti :3”

 

Ja igen, akkor ez volt még az e-pénisz, kb. nem volt animés oldal, ahol nem kizárólag a látogatottság döntötte el, hogy kinek van nagyobb joga a pinához.

Martin rendszeres idomítása meghozta a gyümölcsét, egy idő után már spam mentes volt az oldal. Martin utolsó, nem is tudom hanyadik csapás után ezt a levelet küldte. Csávó már annyira megtört lelkileg, hogy azt hitte, hogy az AA és az Animax felett is hatalmam van, komoly:

6RIP.

 

Következő priceless levelezés, ahol rajtam is, és a csávón is jókat lehet nevetni:

1

 

 

2

 

 

3

 

 

4

 

 

5

 

 

6

 

 

7

 

 

8

Másik levél, amit hirtelen találtam a régi káoszban szintén Szabados Gabriella támadása, már a fene tudja az a fansub csapat miért húzta ki a gyufát, lehet annyi volt a bűnük, hogy ők is One Piece-t fordítottak. :D

22

 

Hogy mi vezette rá az extra.hu-t, hogy ennyire szartak anno bele, azt nem tudom. xD

Ó hát ennyi a mai termés, igazából ez talán nekem viccesebb így visszaolvasni, meg azoknak, akik már ~ 7 éve ismernek, mintsem azoknak, akik még az elmúlt években csatlakoztak, de hátha nektek is okozott ez pár kellemes másodpercet. :D

Zhator, avagy az újabb bannolt tagunk

Bő 3/4 év elteltével ismét lecsapott a banhammer. A mostani szerencsésünk, Zhator rekordokat megdöntve távozott a közösségünkből. Először is ő volt az első, aki elérte a -11 karmát, eddig még csak -6-ig jutottak emberek. Ez már önmagában is szép teljesítmény, viszont mindezt egy hét leforgása alatt sikerült összehoznia, csaknem megduplázva az eddigi rekordereket. Hogyan is sikerült ez?

Egy szép nap barátunk beregelt a fórumra. Akkor már gyanús volt nekem, hogy úgy ahogy van, a köszönésemet és az üdvözlésemet ignorálta a csávó. Hát, mondom, nem mindenkivel kell jóban lennem, én is figyelmen kívül hagytam. Másnap azonban mégis sikerült valahogy szóba elegyedni vele. Nem egész 24 óra leforgása alatt már telesírta a chat szobát, hogy őt nem szeretik a lányok, meg lenézik a való életben, stb. Jól van, mondtam, máris látom hol a baj, elkezdtem tanácsokkal ellátni a fiút, hátha tudok segíteni az életén. Aztán láss csodát, megint ignorált a faszba. :D Hát jól van, ez sem megváltozni jött ide úgy látom.

Teltek múltak a napok, egyre inkább többet hallottam vissza erről a srácról. Sok nem kellett, rájöttem, hogy ez a csávó azzal próbál meg csajozni, hogy sajnáltatja magát. Sajnos a szövegei nincsenek meg, de hatalmasakat lehetett fakadni rajta. Nos, róla tudni kell, hogy azon felül, hogy emógép, nem túl pina-kompatibilis testtel rendelkezik. Elmondása alapján valahová 150 kiló körüli tömegre kell saccolnunk.

Beállított Chinamihoz, ő neki is leadta a világfájdalmát, majd megkérdezte, hogy neki tetszik-e. Persze erre kapta a nemet, mire rájött a válasz, hogy ő is olyan, mint a többi nő (lol!!). Konkrétan elhordta szerencsétlent a női nem összes bűnének hordozójának. :D Olyanokat jelentett ki a csávó, miszerint neki nem kell megváltozni, a nőnek kell őt úgy elfogadni úgy ahogy van. Nem értem, hogy miért nem egy 200 kilós zsírbálnánál jelentkezett megértésért, szerintem nem lett volna nehéz dolga.

A fórum létező összes, vaginával rendelkező tagját PM-ben betalálta. Kedvence Shiyuki volt, akit már személyes istennőjének vallott, meg Saya. Eljött az idő, amikor már miatta rejtve jöttek fel a csajok, elláttam őket tanácsokkal, hogy nem muszáj neki válaszolni. Ekkor kezdte el azt csinálni a csávó, hogy közös chatbe, meg más srácokra, lányokra írt rá, hogy szóljanak már Sayának, hogy nézze az üzeneteit. Ez volt az a pont, ahol rászóltam, hogy hagyja abba, de folytatta. Csávó konkrétan átment zaklatásba. Letiltottam neki a privát chat lehetőséget, azt mondtam karbantartás van, így nem hőbörgött. Nála 32x fullosabb csajokra nyomult, paraszt módon, elvárva, hogy folyamatosan vele foglalkozzanak és hallgassák a faszságait. Ja persze mindig nyomatta ezt a “ha nem törődsz velem öngyilkos leszek” szöveget. Ebből volt leszűrhető, hogy rutinos emógépről van szó, mert nagyon jól tudta, hogy ezzel instant sajnálatot és figyelmet kap. Elmondása szerint 130 körüli IQ-ja volt, de egy mondatot nem tudott helyesen leírni. Valószínűleg ezt is valami Facebookos teszten olvasta, miután beküldött egy emelt díjas SMS-t a végeredményért.

Aztán eljött az ominózus nap, mikor jött a karmázás. Heves egyetértésben az egész hetes tevékenysége alapján egyöntetű kiszavazás mellett döntöttünk. -10 kell ahhoz, hogy valaki közösségellenes és rombolónak ítéltessék, ő elérte a -11-et, tehát gondolkodás nélkül kibasztam. Még visszaregisztrált másnap este, azt mondta, hogy Zhator haverja, és tudni szeretné mi az a karma rendszer, ami miatt ki lett rakva (Oochimaru néven jött), persze 130as IQ-val rendelkező rendszergazdánk IP címére nem figyelt, hamar lebukott, ismét kibasztam. Ezután még poénkodtunk rajta egy picit, de igazából end of story. Ha a fórumon valaki olvassa ezt, és lenne még kiegészítése a sztorihoz, itt, a kommentbe megoszthatná a nagyérdeművel, évek múlva jó lesz visszaolvasni.

banned