Monthly Archives: február 2015

Otaku Forum V5.2 – DAS CREW (második rész)

Az első rész folytatása. A mai lista szerencsései :D : Nemezis, Szanka, Tsundere-chan, Sentry, Szmöre (Smore09).

 

Nemezis: Ő a mesebeli leányzó; hol van, hol nincs. A chates közösségi életnek jót tesz a jelenléte, a legtöbb emberkével el tud beszélni, és felvet olyan témákat, ami foglalkoztatja a jónépet. Ha ő online, akkor ritkán van kihalva a chat. Elég fura alvási szokásokkal rendelkezik, de többnyire este / késő este szokott online lenni.

 

Sentry: Számomra az egyik legnagyobb alaparc a fórumon. Szókimondó, vicces, jó emberismerettel rendelkezik, és aktív tag. Beszólásai, történetei és poénjai mindig megnevettetnek. Amióta nincs dráma forrás, ő megoldja a közönség szórakoztatását alkalomról alkalomra. :’D Megrögzött sapka rajongó. Egyszer már napiszarra is felkerült, ami mondjuk elismerésre méltó teljesítmény. Ő az ügyeletes csajozás felelős, és szexuális felvilágosító bácsi a fiatalabb tagoknak. OF-es férfi kötelességének eleget tesz, igazi buzi.

Javaslat: Próbálj eljutni több talira. És ha ott vagy, akkor bontakozz ki bátran. Élőben még jobban kajálnám a sztorikat és poénjaidat, mint chaten szerintem. Ja és dumáljunk gyakrabban Faszbúkon, érdekes személyiség vagy.

 

Szanka: Kawazoe nővére, és ez minden személyiségjegyében meglátszik. Elkötelezett OF yaoi fan, megőrül az OF-es fiúk közötti képzelt (vagy valós? :OO) szexuális kontaktusért. Aktív kelet-magyarországi tali résztvevő. Bírja a meredekebb poénokat is. A fórumon manapság sajnos már nem aktív. Patológusnak készül, ami szerintem mindent elárul. :’D

Javaslat: Gyere mán’ fórumozni bázzeg. Főleg chatre.

 

Szmöre (Smore09): Háttérben mozgó személyiség, inkább TS-en aktív. Barátságos természet. Én inkább az oldallal kapcsolatban szoktam vele beszélgetni, de a többieknek például állandó játszópajtás. Jelenleg közös terveinket szövögetjük az OF-el kapcsolatban.

Javaslat: Vedd fel, amikor rage-elsz TS-en valamilyen játékkal kapcsolatban. Szerintem mindenki jól szórakozna rajta, az is, aki nem jár oda fel. :D

 

Tsundere-chan: Na hát Tsundere (a.k.a Spoiler-chan) egy érdekes jelenség. :D Különös ismertetőjele, hogy mindig szabályokat súroló avatarokat tesz ki, ami nem baj, sőt, szerintem mi férfiak ezt egyáltalán nem bánjuk. :’D Vannak jó beszólásai, általában linkekkel lát minket el a chaten. Mostanában bele van merülve a LoL-ba, ezért kevesebbet látjuk a chaten. Aktív tali részt vevő, ami nálam különösen jó pont. Első tali óta szerintem sokat nyílt, ő is elég alaparc.

Javaslat: Gyere néha szocializálódni’ chatre, má’mint gyakrabban. :D

 

Na ennyi fért mára bele nekem, de még folytatva lesz!

Reklámok

Jégkorcsolyázós tali beszámoló + after

Megvolt az idei év első találkozója. Előzetesen biztosra bejelentkezett tagok közül mindenki ott volt, ami mondhatni ekkora létszámnál egy mérföldkő. :D Na jó, kivéve Pite, ő otthon maradt dugni, amit mindannyian meg tudunk érteni szerintem, de mivel afterre jött, ezért beleszámolom. :’D Készült pár kép, és videó is, amiket elő is halásztam a telómról.

Én + Michi és a külön kocsiban utazó Spoiler chan befutottunk vonattal kb. 13:36kor a Nyugatiba. Ekkor Hakira már ott volt kb. fél órája, és várt, de akkor ment el pizzázni, mikor már odaérkeztünk persze! XD Szépen lassan megérkeztek a többiek is, és természetesen – amit meg tudok érteni teljesen – Kicsiny volt az utolsó, aki kb. 5 percre lakik a nyugatitól. Két oka is volt rá: Egy úrihölgy késése természetes, és ráadásul közel is lakik, így nyilván alábecsüli az ember az érkezéshez szükséges előkészületi időt. Cserébe elmentünk hozzá és nála pakoltuk le a cuccokat.

Ezt követően átdzsoggingoltunk az Eiffel jégpályára, ahol annyira azért nem is voltak sokan a helyszín és időponthoz képest. Itt a társaság egy időre kettévált, egyik része elment korizni, a másik része pedig velem jött a mekibe kajálni. Eleve valahogy így lett megbeszélve, hogy ne okozzunk nagy fennakadást a pályakezelőknek azzal, hogy ilyen nagy létszámban próbálunk bejutni. Miután megkajáltunk, csatlakoztunk a többiekhez. Addigra Mennis és Kicsiny közepes mértékben összetörték magukat, a többiek állítólag nem igazán vágódtak el.

Kifizettük amit ki kellett, mindenki szépen felment, kivéve én. Én azért mentem fel utoljára, mert egy vezető feladata, hogy a többiek jól érezzék magukat, és jókat nevessenek, és véletlenül sem azért, mert nem tudtam két lábon megállni még a jégmentes területen sem!

1

Persze ezt nem tudta senki, így nyííííílván félreértették a szándékom… Egyből a rosszat nézik ki az emberből ugye! A jégre felkerülve egész idő alatt kb. 2-3 kört sikerült tennem a pálya körül a falban és hálóban kapaszkodva, lassan, ami természetesen szándékosan volt így, pusztán a jó morál céljából! Persze azért mindenki engem köpködött, miközben Seraphina és Chinami is ugyanolyan bénák voltak, mint én. xDDDDDDDDDDDDD

2

Szerencsére pont pályakarbantartás volt, ami megmentett engem a további szenvedéstől. Lementünk, utána már csak Skyes, Kicsiny, Hakira & Mennis ment vissza (ha jól emlékszem). Időközben pedig Spoiler elnevezte Pitypang Gyilokolót Jon Snownak, mert olyan beütése van. És tényleg.

Beesett Haku pajtás is végül, akivel együtt a többiek beszélgettek pár sort. Én közben vettem forralt bort, amit csak félig kellett meginnom, mielőtt rájöttem, hogy én mennyire is utálom, így kidobtam a kukába. Mire visszaértem, Kicsiny hatalmasat baszódott, ami még most is meglátszik a könyökén.

Miután mindenki ráunt a helyszínre, elmentünk csövelni a Nyugatiba, míg Spoiler vonata el nem indult. Feltettük a vonatra, és átvonultunk Kicsinyékhez kicsit melegedni. Gondoltuk, hogy megrendezzük a jégkoris talin belül a Bukakkés tali ötletünket is, csak aztán betoppant az egyik lakótársa, így nem vertük egymás arcára pusztán szolidáris okokból. Ezen a helyszínen volt némi baromkodás, és sztorizgatás, kellemes percek voltak.

Ezt követően a társaság feloszlott picit, én és Michi elgyalogoltunk a szállásunkig (Google Maps szanaszét szopatott minket, hogy a legnagyobb gettó közepén vezetett át). A szállásig bejutni nehezebb volt, mint bombát elhelyezni a Pentagon közepén.

Nyolcra visszaértünk, az after helyszínéhez, a Főbejárat sörözőhöz, ami már egyfajta törzshely is lett számunkra. Még út közben belebotlottunk Offerbe, aki jó előre figyelmeztetett, hogy Ruben (Ryseth) egyik barcsinője nagyon szét van esve. :’D Megérkezvén a pultnál azt mondták, hogy a foglalásunk igazából le van szarva, de ne aggódjunk, mert amúgy van hely. Háááát, végül is volt, csak csinálni kellett magunknak. Két pad, köztük egy asztal, és az asztal megtoldva egy kisasztallal. Az első egy óra kicsit pingvin volt, mert az előbb említett delikvens + a frissen érkezett józan társaság valahogy nem találta meg a közös hangot. :’D Miután sajnos Rubennek lépnie kellett ( ezzel azért erősen kimentett minket x’D, csak milyen áron :(((( ) a társaság össze tudott ülni. Mivel Kicsiny holmi osztálytalálkozót választott helyettünk, ezért minden jelenlévőnek elterjesztettük, hogy húsfasza van, és milyen napi kellemetlenségekkel kell szembesülnie élete minden színterén. Pite nyakán a sérülés tudatta az összes jelenlévővel, hogy a talira azért nem jött, mert egy sósvizi jetivel kellett harcolnia, ami az életére tört, és a dulakodás közben 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. Hakirának sajnos hamar le kellett lépnie.

 

20150207_224449

20150207_224507

20150207_224522

20150207_224536

20150207_224555

A Főbejáratból távozván a társaság feloszlott, Michi + én + Pite + Viki (Pite asszonya) még elmentünk egyet gyrosozni, dumcsizni, mielőtt hazatértünk.

Kifejezetten jól telt az este, mint ahogy a fenti képeken is láthatjátok. A társaság összes tagja hozzátett a feelinghez, csak ne lett volna olyan kurva meleg. Készült egy pár videó, a taliról és az afterről is, csak most munkahelyről írom ezt, aztán nem tudom melyik a vállalható és mi nem. Ezeket majd utólag feltöltöm, és egy külön bejegyzésben kiposztolom (de tuti el fogom felejteni amúgy).

Aki jött élvezte, aki nem jött baszhatja, majd a legközelebbinél bepótolhatja. :’D Szvsz magát az aftert jobban élveztem, mint a jégkorcsolyázást, de szerintem ez igazából az én hibám, mintsem az eseményé.

Next on schedule pedig a laster tages találkozó lesz. Aki nem tudná mi az, infratartományos lézerrel lövöldözünk a másik testén elhelyezett érzékelőre. Olyan, mint a paintball, csak nem fáj.

Nosztalgia percek II.

Lassan itt a tavasz, dagad a… kenyér a sütőben, és a közeledő melegedés mindenkinek feldobja a kedvét egy kicsikét. Ilyenkor kicsit incselkedőbbek a deákok, csakúgy, ahogy az általános iskolában mi is több rossz fát tettünk a tűzre. Ebben a fejezetben az ügyeletről, illetve az ahhoz kapcsolódó csínytevésekről fogok beszélni.

Ekkortájt már kaptunk ügyeletesi feladatokat, ami abból állt, hogy két illetőnek kellett a teljes szünetét a folyosón töltenie, megakadályozni, hogy futkározzanak a gyerekek. Nem volt egy hálás meló, nem komáltuk, ez meg is maradt bennem, hogy nem szeretem melóval elbaszni a szüneteim, de hát a kötelesség az kötelesség. Ahogy minden szakmában, előbb utóbb itt is meg lehetett találni a szórakozást magunknak. Szép napon Péterrel álltunk őrséget, és azzal szórakoztunk, hogy amikor egy alsós végigsprintelt a folyosón, elgáncsoltuk, aki hatalmasat vágódott és csúszott. Ámbár ez rettentő nagy geciség, és nem szép dolog, máig elmorzsolok egy-két örömkönnyet amikor visszagondolok arra, hogy mennyire nevettünk szerencsétleneken. Ez a fun eltartott egy ideig, míg nem az egyik kölyök olyat esett, hogy sírni kezdett, ott egy kicsit túllőttünk a célon. Hazafutott.

Na aztán nem sokkal később megérkezett az apja. :D Én elővettem bérgyilkosi adottságaim, és valahogy beleálcáztam magam a vakolatba, és annak ellenére, hogy az adott delikvenst történetesen én gáncsoltam ki, Péter barátom kapott egy akkora parasztlengőst, ami egy hétre törölte az emlékeit szerintem. Én csak forgattam a szemeim, mint aki ott sincs, és diszkréten oldalaztam ki az esélytelen szituáció elől. Utána már nem igazán erőltettük ezt a fajta úri szórakozást.

Szabályaink közé az is tartozott, hogy a bizonyos tízórai szünetben senki nem tartózkodhatott a folyosón. A következő történetnél még kicsit kisebbek voltunk. Volt egy hetedikes leányzó, akinek a nevére sajnos már nem emlékszek, de minden nap az ő vérét szívtuk. Azt tudom, hogy CS.CS-nek gúnyoltuk, ami valami… cseléd csicskát jelentett. Nem tudom már felidézni pontosan. A nevét onnan kapta, hogy  nem voltunk hajlandóak elhagyni szünetekben a folyosót, a korabeli hím soviniszta értékeinkkel nem volt összeegyeztethető CS.CS felszólítása. Nem kellett őt félteni, feltalálta magát, és szó szerint kitolt minket a folyosóról, úgy hogy karba tett kézzel, egymással beszélgetve, állva csúszva mi ezt hagytuk neki. Efféle kiszolgálás után kapta a gúnynevét, amivel húztuk az agyát szünetekben, ő meg végigkergetett minket a fél iskolán, jól megtépve a hajunkat.

Ehhez kapcsolódik igazából az első lányvetkőztető élményem, mikor megtudtuk, hogy az ő osztályuknak tesi órájuk lesz, és elmentünk a női öltözőhöz. Vagy Feri vagy Viktor pajtásom egy jól irányzott rúgással berúgta a lányöltöző ajtaját, és afféle rekedtes kalózos hangon beordította, hogy “CS.CS, a jóóóóóúúú kurva anyád!” Több se kellett szegény csajnak, habzó szájjal kirontott, hogy ő most vért akar. Mindenki minden irányban a röhögéstől fulladozva elrohant, én a kislépcsőt választottam, balszerencsére én kaptam az agrót, vagyis utánam futott a csaj. Meglökött vagy nem is tudom mi történt, de elestem, én meg ösztönösen belekapaszkodtam a rövidnadrágjába, aminek köszönhetően lehúztam neki térdig, olyannyira jól, hogy még a bugyi is egy picit utána eredt, szabadjára engedve a teliholdat. Szerencsére nem volt mögötte vérfarkas, különben átváltozott volna.

Későbbiekben, egy évvel később amikor már picit “érni… xD” kezdtünk, már jóban voltunk a csajjal, szóval nem öri hariban váltunk el egymástól. Legközelebb mesélek Cicababáról, CS.CS osztálytársáról, hogy hogyan szopattuk meg. Kicsit meredekebb olvasmány lesz, de megér egy 3 percet. :D